A 80-as, 90-es években az élelmiszeripari üzemek főként a keleti országokba értékesítettek, ezen országok közül is az akkori Szovjetunió volt a legjelentősebb megrendelő. A hazai élelmiszerek jó minőségűek és olcsók voltak, így egyre nagyobb kereslet mutatkozott irántuk. A fokozatos exportbővülést az állam támogatása nélkül az élelmiszeripar nem tudta követni, így a keleti piacok beszűkültek számára.

A 90-es évek elején a visszaesés óriási méreteket öltött. Nemcsak exportra nem szállított az ország, hanem a hazai igények is jelentősen lecsökkentek.

A rendszerváltás után az állami tulajdonban lévő vállalatok az esetek többségében új beruházókhoz kerültek, ám őket rövid időn belül „kifizették” a többnyire külföldi beruházók. Azaz multinacionális terjeszkedés „áldozatai”-vá váltak.

Az élelmiszeripari privatizáció folyamata a 90-es évek végére zajlott le. 1996-ra az élelmiszeripari vállalatoknak mindössze 10%-a maradt állami tulajdonban, miközben 30%-os arányú volt a belföldi, és 60%-os a külföldi befektetői tulajdoni arány. A működő külföldi tőke megjelenése bár sokakban visszatetszést váltott ki, mégis megindította a magyar gazdaság fejlődését, a termelés minden területén.

Nagykőrös

A megállíthatatlan gazdasági folyamat elérte Nagykőröst is. Egy kis városról van szó, mely az Alföld közepén helyezkedik el, Kecskeméttől 15 km-re. Régóta a zöldség–gyümölcstermesztés- és feldolgozás biztosítja az itt lakók megélhetését. Legjelentősebb termelőegysége, mely igen széles termékskálával rendelkezett az 1897-ben alapított Nagykőrösi Konzervgyár volt. Számos telepe létezett, melynek törzsgyára az I. telep volt, emellett feldolgozás folyt a szintén nagykőrösi II. telepen, illetve a környező települések gyáregységeiben (Cegléd, Abony, Tiszakécske) is. A gyár termékskáláját főként az akkori Szovjetunió és NDK-beli igények határozták meg.

A politikai változások következtében 1989-re a Nagykőrösi Konzervgyár elvesztette piacainak közel 70%-át. A nehézségek megoldásául a cég a hitelfelvételt és a termelési volumen csökkentését tartotta szükségszerűnek.

A magyar élelmiszeripar, és így a konzervgyárak kiszolgáltatott helyzete pedig felkeltette a külföldi befektetők érdeklődését.

A Bonduelle Csoport 1990-ben magyarországi konzervipari feldolgozó üzemek, illetve hűtőházak feltérképezésébe kezdett. A társaság figyelme ekkor irányult a Nagykőrösi Konzervgyár II. telephelyére, mely fizikailag teljesen elhatárolt a központi gyártól, így önálló tevékenység végzésére is alkalmas volt. A telepen zöldborsó, csemegekukorica és különböző savanyúságok előállítása folyt, ami tökéletesen illeszkedett a Bonduelle eddigi profiljába. Hosszas tárgyalások után végül a Csoport 1992. július 22-én kapott engedélyt a termelőegység területének és eszközeinek megvásárlására.

Az új tulajdonosok termékválaszték szűkítést akartak, és a csemegekukorica és zöldborsó feldolgozását tartották a leghelyesebbnek. Mivel azonban ezek feldolgozása idényszerű, így a köztes időszakban vörös- és fehérbabból készülő konzervek előállítását vezették be.

Békéscsaba

Magyarország délkeleti részén fekvő Békés megye székhelyén, Békéscsabán alapították meg 1962-ben a Békéscsabai Konzervgyárat. Modern gépekkel, berendezésekkel gyártottak többek között alma-és paradicsomsűrítményt, teljesen automatizált vonalon száraztésztát, valamint a konzerv profilban zöldborsó, kukorica konzerveket, befőtteket, savanyúságokat, szárazbabot, és ketchupot is. A termelés egy telephelyen, de négy üzemrészben történt.

A gazdasági-pénzügyi körülmények megváltozásával, és a keleti piacok leépülésével a cég nehéz helyzetbe került, melynek következtében csődeljárás, majd felszámolási eljárás indult ellene. 1995-ben a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank megvásárolta a céget és létrehozta a Csabai Konzervgyár Részvénytársaságot. 1996-ban egy USA–beli pénzügyi befektetőcsoport tulajdona lett a gyár. A termelés újra felfejlődött, de az orosz gazdasági válság ismét mélypontra juttatta.

2000. július 1-jén a konzervgyár részvényeinek nagy része a Globus Konzervipari Rt. tulajdonába került. A termelés a konzervtermelésre szűkült, a gyár fő profilja pedig a zöldségfeldolgozás lett.

2000 és 2001–ben olyan mérvű kereslet jelentkezett a keleti piacokon, amit a nagykőrösi gyár már nem tudott teljesíteni, ezért „külsős” gyárak egészítették ki termelését. A Bonduelle Csoport számára ekkor két lehetőség merült fel: Nagykőröst továbbfejleszteni vagy egy másik telephelyet keresni. Mivel a többletgyártáshoz szükséges energiaellátást Nagykőrösön már nem tudták biztosítani, így a békéscsabai üzem 2003. január 23-án a Bonduelle tulajdonába került és új néven, mint Bonduna Zöldségfeldolgozó Kft. folytatta tevékenységét.

2004. december 1-től a Bonduna Zöldségfeldolgozó Kft. fuzionált a Bonduelle Nagykőrös Kft. -vel, és így a két telephely egy irányítás alá került.